Ti is ismertek olyan – általában “nehézcsontú” – férfit, aki december közepén is térdnadrágban és vicces feliratos pólóban jár, mindenki hidegrázására? Társadalmi nyomásra néha szuszogva felvesz egy kapucnis pulcsit, de a szőrös vádli marad a komoly mínuszokig. Na ő a téli fülőke.
A gombáknak meleg kell – na nem a mi szőrös mamuszban mért egységeinkben, hanem viszonylagos hőösszegben. Ezért van az, hogy egyre ingerültebben lapozgatjuk a naptárt áprilisban, amikor már mindenkinek csorog a nyála a kucsmagombákra – de sajnos a gombák nem a naptárt nézik, hanem a (viszonylagos) meleget. (Meg a nedvességet, az életközösségük ébredésének állapotát, a csillagállásokat és a boszorkányok suhanásának irányát – hogy pukkadnának meg.)

De nem a téli fülőke! 

Ő(k) akkor kezd(enek) virulni, amikor minden más eltűnt vagy zavarában elkókadt a fagytól. A fura többesszám annak szól, hogy csoportosan nő, így ha egyetlen darab téli fülőkét találtál, akkor biztos lehetsz benne, hogy összekeverted valamivel és csúnya vége lesz, ha leszeded. Ha viszont egy csokor apró, a szárán általában sötét, fehér szöszös, de a kalapján narancssárgás gombát lelsz egy fán és nagyon hideg van, akkor kezdj örülni és túrd fel a netet, hol van a legközelebbi gombavizsgáló-állomás!
(Ha ezt a cikket tavasszal-nyáron olvasod és nem veszed komolyan a szakértői átvizsgálásról szóló tanácsot, akkor magadra vess: fejből mondok 5 olyan nyári gombát, ami hasonlít a téli fülőkére, de ha megeszed, elveszi minden emberi méltóságod. És/vagy/aztán megöl. És mivel ma már nem bízunk az évszakokban, vidd el mindenképp és kész.)

Tényleg ehető és tényleg mindenhol van! 

A legjobb bizonyíték rá ez a fotó:

Ma már sokkal megviseltebbek a csokrok, de naponta ellenőrzöm őket az Erzsébet-híd lábánál, a Rác Fürdő előtt. Gyönyörűek és még azért nem szedte le őket senki, mert létra kell hozzá. Rendes (ld. mániákus, más néven sznob) gombász pedig nem szüreteli le, mert túl szmogos helyen termett.

Ha tényleg az, hogy rendezzünk téli fülőke-vágást? 

A nyilván mindenhol nálad lévő késsel vágd le a csokrot! Csak a kalapokra lesz szükséged, ezért mészárold le az egész csokrot a kalapok alatt. (A mikológusok egyik része most borzadva megátkoz, de erről a helyszínen nem értesülsz, úgyhogy hagyd nyugodtan figyelmen kívül.)  Viszont készítsd fel rá a lelked, hogy a kalapok nyálkásak. Minél fiatalabb a téli fülőke, annál finomabb – viszont annál taknyosabb is. Sikamlós, csúszik, cuppan – és ezt a szavak nem feltétlenül jó értelmében képzeld el, mielőtt hozzálátsz.
Ha már megvan a szajré – és ugye ellenőrizte a gombaszakértő a piacon -, akkor nekiállhasz a lesikálásnak. Mivel jó esetben 1-1,5 cm-es kalapokról beszélünk, a szivacsos ledörgölés szóba sem jöhet. És itt jön a lifehack: a GRÍZ!
A megpucolt – ld: nincs rajta kéreg, föld, meztelencsiga, ilyesmi – téli fülőkét tedd sűrű tésztaszűrőbe és szórd meg búzadarával! (Aka gríz, mint a tejbegríz vagy a grízestészta.) Hagyd, hogy 1-2 percig szívja a cuccot, aztán folyó víz alatt mosd át és az eredmény:  voilá – színtiszta, nem ragadós téli fülőke!4!!

Hogyan edd meg? 

Főzd levesbe, az a legszebb felhasználási módja! De igazából bármibe mehet, aminek jól áll egy viszonylag semleges gombaízű, de határozottan roppanós állagú dolog. Kicsit olyan, mint a falüle, de annál több íze van. A gombás csirkepöritől az ázsiai ihletésű wok-receptekig mindenbe mehet! Az biztos, hogy ha kiugrani nem fog, akkor is sokkal több zamata (no meg a zsákmányszerzés miatt sokkal nagyobb értéke) lesz, mint a bolti  laskának!