“Ha megtiportad, edd is meg!”: ez a sorozatcíme az Óbudai Anzikszban megjelent karantén-sorozatnak, ahol a bárhol begyűjthető és tényleg finom dolgokat dolgozom fel – nagyon alaposan.
Spoiler: a kakukkfűből önmagában nem lehet alkoholt csinálni, de van az a recept, amihez igenis kell!

A karantén ugyan lazult, de még mindig okosabb, ha távol tartod magad a nagyobb csoportosulásoktól. Kivéve, ha a tömegével viruló kakukkfű-párnákról van szó. Aki eddig csak a boltok polcán találkozott vele, aromazáró csomagolásban, az tényleg bele fog bolondulni: egyrészt fülig beleszeret, ahogy először megdörzsöli a leveleit, másrészt meghibban, mire az összes dolgot kipróbálja, amire csak a kakukkfű csábítja.

(A sorozatban az Óbuda vonzáskörzetében is élő és nem csak ehető, de finom növényeket gyűjtjük össze és dolgozzuk fel. Szó szerint. A korábbi részekben már kikötöttem: közvetlenül út mellől és nájlonzacskóba nem ér szedni semmit! Alkohol pedig ezekben a nehéz időkben szinte bármiből kerekedhet.)

A zöldfűszerek ducktape-je és WD40-e egyszerre

A régi mondás szerint, ami mozog és nem kéne neki, arra ott a ducktape, ami pedig nem mozog, de kéne neki, arra ott a WD40. Nos, a kakukkfű mindkettőt tudja, csak éppen fűszerben. Egyszerre mehet édesbe, sósba, lehet enni, inni, frissen, szárítva, és még a fagyasztást is bírja – mármint a zöldfűszerekhez képest jól viseli.
Vadon gyakorlatilag mindenhol terem: az M7-es melletti biztonsági rőzsén például hosszú, liluló telepekben virít ezekben a hetekben. Még az sem feltétlenül igaz rá, ami a többi fűszernövényre: hogy a virágzás előtt az igazi az íze. A vad kakukkfüvek ugyanis annyival intenzívebbek, mint bármelyik, kertészetben beszerezhető, nemesített (ld. „tápos”) társuk, hogy virágzás után is simán lenyomják a többieket. Ahogy a legtöbb növény, amiből igazán nagyot lehet alkotni, leginkább szenvedni szeret – ezért terem a legsanyarúbb helyeken. (Gondolj csak a szőlőre vagy a pöfeteggombára: „Csapadék? Mfhh, ne hülyéskedj! Nincs termőtalaj? Hmm, fincsi! Letapos a fakitermelőgép? Jíháá, mikor jön legközelebb?!”)

Hogyan ismerd fel?

A mostani állapotában inkább eltéveszteni nehéz. A legegyszerűbb meghatározását akkor találtam meg, amikor úgy húsz éve valami autóversenyre értünk egy elhagyott, füves reptérre (jó, fiatal voltam és hülye) és ahogy kiszálltunk az autóból, én vigyorogni kezdtem. Lehajoltam a kerék mellé, felmarkoltam három szálat és a többi kikászálódó orra alá dugtam. Ők pedig – rendes kollégista módjára – bepárásodott szemmel közölték: pizza!
Szóval, ha valahol egyhelyben állva olyan fűszerillatot érzel, ami túl ismerős, az bizony a kakukkfű lesz. Még akkor is, ha a srácok összekeverték az oregánóval.

A folytatásért kattints az Óbudai Anziksz cikkére: a végén ott vár a fagyirecept!