Mondhatnánk, hogy ha így néz ki, bármi lehet benne: a mádi Holdvölgy Hold&Hollo sorozatának gumicímkéiről azóta nem tudunk lejönni, amióta megjelentek (pedig 2007 nem ma volt.) De ez nyilván nem igaz: amikor sokadszor cibálod le a palackról és húzod a karodra vagy próbálod ki, hogy rámegy-e valakinek a fejére az asztaltársaságból, akkor már arra is figyelsz, hogy mi van a palackban.
A Hold&Hollo a Holdvölgy-borok kistesója: a világ fine dining éttermeire pozicionált borok mellé alapítottak egy olyan márkát, ami a gyorsabb fogyasztású, kevesebb magyarázatot igénylő borokról szólnak. Van belőle sweet és dry, tavaly pedig megadták magukat a népharagnak és lett gyöngyöző is: ezt az első, kizárólag zétából készült UPPP-ot kilenc, azaz 9 nap alatt kapkodták el a Holdvölgy partnerei.
Mit volt mit tenni, 2016-ban is lettek fáradt-narancssárga színű szilikoncímkék: a zétához került némi (30%) hárslevelű, a palackszámot megemelték 6000-re, de a bort kóstolva ennek sem jósolunk sokkal több időt.
Szintet lépni
A (magyar) gyöngyözőborokat – kis rosszindulattal – azért szoktuk szeretni, mert nem kell a fröccsel bajlódni. Nem várjuk, hogy hozza egy pezsgő eleganciáját, csak legyen gyümölcsös, friss és hibátlan. Ha ez megvan, tavasztól őszig imádjuk, mert fecsegősek. A második pohár után nem fáj tőlük semmi – jó esetben másnap sem.
Ehhez képest az UPPP annyi ízzel és zamattal támad, hogy azt sem tudjuk, melyikhez kapjunk. (Majdnem azt írtuk, hogy az orrunkon jön ki, de az gusztustalan, cserébe majdnem igaz: minden bornak sokkal jobban lehet érezni az illatát, ha egy kicsit a szánkba is veszünk belőle és az orrunkon kifújjuk a levegőt. Próbáld ki!)
Az illata egyszerre mangós-barackos (köszi, zéta), virágos-mézes (köszi, hárslevelű) és sós-fűszeres (köszi, Mád!) A buborékból pont annyi van benne, amennyi jól esik: szépek, aprók, csiklandoznak, de nem bántanak. Ezt ugyan rázhatja, aki akarja, kifutni nem fog. (Ha pezsgős szakzsargonnal próbálnád az asztalnál kihúzni a gyufát, mondd azt, hogy elegáns perlázs.) Ez a tény már önmagában megérné az ünneplést, hiszen éppen ezt az arányt szokták sokan elvéteni ebben a műfajban.
Az íze pedig eltart a végtelenségig – elsőre a fehér húsú barackkal, azokkal a babaökölnyi édesebb almákkal, pici trópusi parfümösséggel nyit, hogy aztán megmutassa, mit is tud Tokaj-hegyalja, ha begorombul. A 90-60-60 itt azt jelenti: 12,5 v/v alkohol, 10 g/l cukor, 6,7 g/l jóféle tokaji sav. Hogy lefordítsuk: egyrészt egy korty után legalább 3 percig tart (nem vicc, mértük), másrészt a rengeteg íz mellé egy olyan huszáros savat és ásványosságot villant, amitől újra és újra nyelni kell.
palackfotó: Horváth Dániel, @gasztronota
