Sakkozni fogsz, akkor is, ha nem tudsz, vagy nincs kedved. Berg Judit: Alma – A sötét birodalom című gyerek-kalandregénye ugyanis bravúros és fertőző egyszerre.
Berg Judit könyveit senki nem tudja kikerülni, akinek van a tágabb környezetében 3-12 éves korú gyerek – és ez így van jól. A Ruminit például nem véletlenül vette fel a legtöbb tanító a legelső kötelező olvasmánynak a tantervbe: okos, mai nyelven ír szellemes sztorikat pont annak a korosztálynak, akiknek már tényleg nagyon jó könyveket kell a kezébe adni ahhoz, hogy a mozgóképes és/vagy webes tartalmak mellett a papír alapúakra is rákattanjanak.
Ráadásul ezt a legtöbb regényében úgy hozza, hogy ha a felolvasó szülőket – mert ebben a korosztályban még nem a gyerek fogja olvasni a könyveket, bármennyire is vágjuk a centit – akkor sem veri ki a ragya, ha harmadszorra kell újrakezdeni egy könyvet, rögtön azután, ahogy befejeztük. (Ötödszörre már igen, de nincs az a szöveg, amit egy felnőtt ennyiszer lenne képes hányásig olvasni önszántából – a gyerekek meg egy jó ideig így működnek.)
Ebből a meseregényből akkor is megtanulsz sakkozni, ha nem tervezted
Az Alma – A sötét birodalom nem új (az első kiadása 2013-ban jelent meg), de a korosztályi besorolása miatt könnyedén el lehet kerülni. 7-12 éveseknek szóló kalandregény, amit Berg Judit Polgár Judit közreműködésével írt, és ami óhatatlanul mindenkit megtanít sakkozni. A sztori szerint négy iskolás gyerek egy furcsa nyári délután átkerül egy másik dimenzióba, ami gonosz és veszélyes, de megvannak a maga szabályai. Innen csak úgy szabadulhatnak, ha a szabályok szerint, együtt játszanak: úgy, hogy közülük csak egyetlen szereplő tud sakkozni.
Az összes akciójelenet pont annyira mozgalmas és izgalmas, hogy a célközönség izzadt tenyérrel markolássza a párna csücskét az esti mese hallgatása közben – rémálmai viszont nem lesznek tőle, mivel minden fejezet végén van megoldás. A bravúros az benne, hogy ezek az akciójelenetek mind-mind leírhatók és lejátszhatók sakktáblán: az alapfelállások és fontosabb lépések a szöveg mellett, a margón szerepelnek, a teljes játszmákat pedig függelékben, a könyv végén lehet végigböngészni. A sztori viszont teljesen élvezhető anélkül is, hogy valaki ismerné a sakk figuráit vagy alaplépéseit, de a végére – mintegy mellékesen – tisztába kerül velük.
Az általános vélekedéssel egyetértve az utóbbi években fantasztikusnak tartjuk a kortárs gyerekirodalom felhozatalát – sokszor sokkal magasabb színvonalúnak, mint a felnőttét. Az Alma viszont ebből a közegből is kiragyog. A 31-es méretű csizmákba mondjuk nem lehet beleszuszakolni a csoki és a virgács mellé Mikulás estéjén, de alájuk még kerülhet!
