A Demetervin Szamorodni durva hátrányból indul. Hiába Tokaj, sőt, Mád, hiába az évezredes hagyomány, hiába a vitathatatlanság – szamorodninak hívják.

Az édes borokat szeretjük mostanában temetni: aki kóstolja az új hullámos tokaji késői szüreteket vagy aszúkat, az letérdel és párás szemmel szív vissza minden szót, amivel korábban szidta őket – venni viszont senki nem veszi. Nincs divatjuk. A késői szüretek kezdik talán áttörni a jeget: sokkal jobban fogyaszthatók egy 200 gramm maradék cukrot tartalmazó aszúnál és még meg is fizethetők – rajongunk mi is értük éppen eleget.
Na de egy szamorodni? Magáról a névről is a lengyelpiac ugrik be az egyszeri fogyasztónak. Demeter Endre viszont szeret szembe állni a széllel, és csak azért is szamorodnit készít az aszúk mellett.

2013-ban például ilyet:

Izgalmas, egyszerre gyümölcsös és fűszeres illattal indít. Van benne mindenféle trópusi gyümölcs, de az izgalmasabb fajtából – a barackokon, mangón túl csillaggyümölcs például és minden olyasmi, amiről azt se tudnánk, hogy kell megpucolni. Jönnek hozzá zöldfűszerek, rozmaring és persze egy kis botrytis. (Azért persze, mert a szamorodni a hagyományos recept szerint úgy készül, hogy a fürtökről nem válogatják szét a szemeket, tehát a teljesen egészségestől a töppedten át az aszúsodottig mindent együtt préselnek.) De az is csak fűszerként: nyoma sincs a tolakodó “öregaszús” illatnak.
Az íze pedig egyszerre támad: az illatában felsorolt mindenséget megfejeli egy egész arcot betöltő test, sav és édesség-orgia. A savakkal először gondban voltunk – hiába, a szamorodni-átok a kóstolásnál is beütött, ugyanis először egy ugyanilyen évjáratú Úrágya 57 után jött a sorban. De az Úrágya 57 extrém sóssága után a vajaskenyér is túl édesnek hatna. Egy pár órával később kóstolva viszont nem győztünk nyeldekelni: sőt, a Demetervin Szamorodni még azt is fel tudta villantani, hogy milyennek kéne lennie egy igazán érett, édes grapefruit-nak.

Az utóíze pedig pont a végtelenségig tart: tényleg olyan hosszú, hogy viccből elkezdtük úgy számolni a másodperceket, ahogy a búvárok szokták (1-Missisippi, 2-Missisippi, …), aztán 18-nál meguntuk. És kértük az újabb kortyot: ugyanis ekkora egyensúly mellett fel sem tűnik a százhuszonvalahány gramm (12 dkg/l!) maradék cukor, egyáltalán nem telít el, hanem kifejezetten jó inni. Sőt, élmény.