Az Erős Pistás Szaloncukor egyszerűen mindenkinek kell. Még akkor is, ha nem túl jó – pedig akár az is lehetne. A lényeg, hogy van, és idén ez lett az a termék, amiért sorba kell állni, hogy jusson belőle. Mióta a miniszterelnök is kiposztolta, tényleg az is értesült arról, hogy létezik Erős Pistás szaloncukor, aki soha nem szeretett volna tudni róla.

Amikor először olvastunk róla, első hallásra a Napirajz vonatkozó “mazsolás-tonhalas” változata ugrott be, pedig az évek óta mainstreammé vált chilis csokik és bonbonok miatt egy cseppet sem csodálkozunk rajta – maximum azon, hogy miért csak most jutott eszükbe? Erre is megvan az összeesküvés-elméletünk: az Erős Pista gyártója, az Univer akkora cég, hogy nehéz rajta áttolni ezeket az ötleteket. Éppen ezért alakulhatott úgy a helyzet, hogy a poénnak és csak marketingfogásnak szánt termék olyan keresett lett, hogy nem győzik az utánpótlást – kapni ugyanis alig-alig lehet.

Jó, jó, de milyen? 

Khm, kedves. De tényleg. Alalpvetően egy rumos ízesítésű, mondjuk a sportcsokira hasonlító szaloncukor, ami csak az utóízében kezd csípni, de akkor sem úgy, hogy tüzet hányjunk tőle – inkább csak úgy jelzésértékűen. Érezni érezhető, de nem meghökkentő – szerintem még akkor sem, ha valakit gyanútlanul, “vakon” etetnek meg vele.
Az alapvető baja, hogy Erős Pistából van: ezt akkor is vállalom, ha most a magyar néplélek egyik alap-ízélményébe szállok bele páros lábbal: az Erős Pista ugyanis sajnos rossz.  Egyszerűen bután csíp és maró az utóíze, ami a mai, kisszériás csodachili-készítmények korában az alsó polcra sorolja. Igen, tíz magyar vendéglőből kilencnek ez van az asztalán ízesítőnek – beleszáradt kiskanállal.
A külleme miatt pedig úgysem tesszük fel a fára: ilyen piros díszeket csak a kétségbeesettebb kínai butikok használnak dekorációnak – bár erről ugye nem tehetnek, ha egyszer az eredetinek is ez dizájnja.

A beszerzése a legjobb benne

A szaloncukor viszont lehet, hogy jó fényt vet magára az Erős Pistára: a beszerzése körüli hercehurca ugyanis nagyban megnöveli az élvezeti faktorát. A gyár környékén, Kecskeméten a szóbeszéd szerint minden boltban van, ám Budapesten csak egyetlen helyen, a gyártó mintaboltjában lehet beszerezni. De nem ám úgy, hogy bemegy és vesz az ember: a Haller utcai Coopban az eladók még mindig hüledezve, de kedvesen fogadják a sosem látott rohamot és azt, hogy emiatt sztárok lettek. A polcokra szinte ki sem kerül az aktuális szállítmány, hanem el kell kapni egy űzött munkatársat, aki ekkor bemegy a raktárba, kihozza a Kockás Spirálfüzetet, amibe gondosan feljegyzi, hogy ki rendeli, hány dobozzal és mikor megy majd érte. És ezt halál komolyan csinálják – ma, amikor egy magára valamit is adó webáruház akár 48 órás kiszállítási időt vállal némi felárért cserébe! Ez szerintem annyira vicces, hogy ezt akár többször is végigjátszanám érte – ha olyan finom lenne.

Az Erős Pistás szaloncukor tehát mindenképpen kell. De csak egyszer.