A tegnapi nap után egyetlen értelmes hírt tudok csak közölni, ami tényleg megváltoztathatatlan: a hangyák savanyúak. Kicsit tovább tart őket kifacsarni, mint egy citromot, de messze nem olyan gusztustalan, mint amilyennek hangzik elsőre.
Ezen az oldalon soha nem fogok politizálni, viszont véráztatta kis hazánk utolsó két napja után van egy sanda gyanúm, hogy a “bushcraft”, “túlélés”, “érintetlen természet”, “zombiapokalipszis” keresőszavaknak durván meg fog ugrani a találati aránya.

Nem azt mondom, hogy menjen mindenki az erdőbe, mert a hírek szerint ezt tették azok is, akik egyébként a Városligetben sem szoktak letérni a járdáról: meg is lett az eredménye.
Azt mondom, hogy menjen mindenki a természetbe, aki megteheti, aki szeretné is és aki képes betartani egy alapvető szabályt:

ne purcants ki semmit, még véletlenül sem!

A Ne ölj! parancsa hülyén néz ki a visszapillantótükörre post-it-ezve, de hasznos lehet, ha csak most szabadulsz ki a természetbe.  Hadd fejtsem ki a hangyák íze előtt:
1. ha kitaposott útról letérsz, ott, ahol még elmegy az autó, de rendes út nincs, azzal bizony ölsz. Növényt, bogarat, kisállatot, és nagyobbat is, aminek arra vezet a menekülőútvonala: nem te ütöd el, hanem menekül valami nagyobb elől, ami meg akarja enni, de már nem fogja megtalálni a bevett vonalát a lukhoz, amibe bújni szokott, mert te összemászkáltad a hozzá vezető út szagát.
2. ha a sokáig cipelt vizesflakonod/szendvicscsomagolásod túl nehéz és elhajítod, valami előbb-utóbb elviszi és megeszi, mert jó illata van. Az alufólia élvezeti értékéről biztosan vannak olyanok, akik hosszan értekeznek, de az erdő közepén viszonylag ritkán hívnak hozzájuk mentőt, hogy a sürgősségin gyűjtsék ki belőlük – szóval a nyusziknak, kisrókáknak, pöttyös őzikéknek, csíkos, turcsi kis vadmalacoknak kampó.
Igen, a folpack ugyanez – nem, nem lehet kikakálni, hanem belehalnak.
3. ha pisilni kell vagy rád jön a szapora, mert azt hiszed, hogy láttál egy vaddisznót – amit tényleg láttál, mert jönni fog, hiszen ő van otthon – akkor ne hagyd a papírzsepit/popsitörlőt az út mellett 2 méterrel. A bokor alatt sem jó. Legalább takard be avarral – így ötször olyan gyorsan bomlik el és az sem hányja el magát, aki utánad jön fél órával.
4. ha dohányzol, akkor nyomd el a csikket a cipőd talpán, aztán tedd legalább egy papírzsepibe a zsebedbe, hogy ott dobd ki, ahonnan majd elviszik az erre szerződtetett szemétszállítók. Hogy büdös lesz a zsebed?  Rossz hírem van: tudod, a szánk is az tőle.

És most jöhetnek a hangyák: ha látsz egy jó nagy hangybolyt, akkor tépj pár szál hosszú füvet és nyálazd be. A fűszopogatással máris mérföldekkel közelebb érzed magad a természet igazi arcához – főleg, ha rosszul választottál füvet és elvágja a nyelved. Majd az összenyálazott fűszálat dugd a boly közepébe és ülj le piknikezni vagy menj egy nagyobb kört a vidéken. Min. 20-30 perc múlva húzd ki a fűszálakat és nyald meg újra: meglepően savanyúak lesznek!
Ha tényleg fűszernek akarod használni a hangyasavat, akkor érdemes a fűszál helyett tyúkhúrt, ibolyát, salátaboglárkát dugdosni a hangyafészekbe – sosem lesz olyan, mint egy fél citrom, de a stichet megadja a tavaszi, frissen gyűjtött salátádnak. Nem véletlenül szolgált fel – békeidőben –  hangyás fogást a világ pillanatnyilag leghíresebb étterme, a NOMA.

A tavaszi fűszer-sorozat címe nem csak clickbait: az első rész a borókáról fog szólni, mert azt az utolsó pillanatban csíphetitek el, aztán jön a turbolya, a medvehagyma, a rügyek és az egyéb vadhagymák, amik pont úgy néznek ki, mint a snidling, de egy egész falut megfosatnak, ha úgy jön ki a lépés. STAY TUNED!

A hangyasav-kóstolásra személyesen Biobia kapatott rá, ezúton is köszönöm!
A nyitókép Lucas Pezeta fotója a Pexels oldaláról.