Amíg sokaknak a sör-virsli a kötelező kör május 1-én, addig nekünk a Duna árterében caplatás. (Tudjuk, furcsa, de legalább nem ártunk vele senkinek.) Ilyenkor jelenik meg ugyanis a géva a leharcoltabb fűzfák törzsén, amiért simán megéri fára mászni, iszapban elcsúszni, és felfedezni, hogy jé, van már szúnyog!
A gévagomba (Laetiporus sulphureus) hatalmas telepekben nő, az alakja a taplóra emlékeztet, de ez puha. Színe az élénk narancssárgától a halvány barackszínig terjed, és minél zsengébb, annál finomabb. Gyönyörű, és ahol van, ott általában több kilós telepekben van, úgyhogy ha valaki rátalál egyre, akkor vagy keressen hozzá minél több receptet, vagy tanúsítson önmérsékletet és csak annyit szedjen belőle, amennyit pár nap alatt meg tud enni a család.
(Aki mégsem azzal töltené a hétvégét, hogy ártéri erdőkben szentségel – amit nem is értünk -, akkor civilizáltabban is meg lehet oldani a dolgot: a Triffla gombaszaküzletben már kapható friss géva.)
A legjobb benne, hogy az íze pedig egyáltalán nem emlékeztet gombára: kicsit savanykás, csersavas, a színén kívül a zamatai is barackra emlékeztetnek és gombához képest masszívabb az állaga. Nem fő szét, nem nyálkásodik, nem lesz gyanús állaga, úgyhogy abszolút alkalmas arra, hogy megátalkodott gombautálókat lehessen vele megtéríteni.
Mihez kezdj vele?
Mindenképpen jól süsd át: hőkezelés nélkül könnyen megfekszi az ember gyomrát. A legegyszerűbb és legjobb feldolgozási módja, ha szeletekre vágva olivaolajon vagy vaj és oliva keverékén megsütöd, sózod-borsozod, aztán úgy, ahogy van, még a serpenyőből kieszed.
Egy fokkal szofisztilkáltabb módszer, ha salátán tálalod, de ha a szójaszósz és a chili is nagyon jól áll neki.
Ha túl sok maradna belőle, az állaga miatt gombafasírtnak is tökéletes, de mi legfőképpen savanyítani szoktuk: sós, kicsit ecetes, borsos-mustármagos-babérleveles (nyilván) vízben megfőzzük, kiforrázott befőttesüvegekben dunsztoljuk, aztán ha ránkjön, akár hetekig, a vajaskenyérhez is ezt esszük.
Másképp tartósítani sajnos nem lehet: annyira magas a nedvességtartalma, hogy fagyasztva trutyi lesz belőle, szárítani pedig nem lehet, mert a gévagomba hamarabb romlik meg, minthogy száradni kezdjen.
Mit igyál hozzá?
Bármit, ami habzik! A legjobb proseccoval, de a csersavassága miatt bármilyen szénsavas dolog jól áll a gévának, különösen ha van benne egy kis maradék cukor. Aki nagyon megadná a módját, vagy először talál egy több kilós telepet, az bontson pezsgőt, de a gyöngyözőborok is átlényegülnek mellette. Ha pedig nincs más, akkor akár rozéfröccsöt, azzal sem fog szégyent vallani!
