A Kéket kékért ajánlójában strandirodalomnak tituláltuk Demeter Szilárd regényét, de csak a megjelenésének időpontja miatt. Igaz, hogy egy délután alatt el lehet olvasni, de inkább egy nyirkos verembe bújnál tőle és ki sem jönnél onnan néhány napig, amíg le nem ülepszik rendesen.

De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj. / Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért; / Égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.
Mózes II. könyve 21. fejezet, 23-25.

A fülszöveg szerint a Kéket kékért Gabriel García Márquez és Bodor Ádám világához áll a legközelebb: ebből inkább Bodor Ádámra szavaznánk. A mágikus realizmus sem egészen jó szó: Demeter Szilárd olyan jó érzékkel teremti meg az alakjait és a helyzeteiket, hogy a legvadabb cselekményszálak is inkább realistának tűnnek, mint mágikusnak.

A regény a Ceausescut elsöprő forradalom idején játszódik a Hargitán, a fő szereplői pedig gyerekek. Elveszett és néha gonosz gyerekek. A falu lehetne akár Magyarország valamelyik elátkozottabb sarkának a mélyén is – a lényeg, hogy azon a vidéken túl könnyű meghalni.

A Kéket kékért olvasva tényleg olyan érzésünk van, mintha a Sinistra körzet vagy a Verhovina madarai előzménye vagy folytatása lenne, de Demeter Szilárdnak van olyan erős stílusa, hogy ez csak utólag tűnik fel. Inkább a hatásában, ahogy szorongani kezdünk tőle vagy a ritmusában, ahogy a lassú, nyomasztóan hömpölygő események hirtelen begyorsulnak és csúnya véget érnek.

A könyvbe a kiadó holnapján tudsz beleolvasni.

Demeter Szilárd: Kéket kékért. Irodalmi Jelen Könyvek, Budapest, 2017.