Elvtelenül rajongunk az olaszrizlingért. Ezzel kell kezdeni a posztot, különben nem éreznénk jól magunkat a bőrünkben. A Sabar Olaszrizling 2015-ös kiadása viszont olyan bor, amit a tanuló borértők is szeretni fognak, mert lehet rajta mit vizsgálni – akkor is, ha még ott tartanál, hogy az olasz’ ciki. (Nem, jó ideje nagyon nem az!)

Van egy csomó illata, kereksége, íze, de a legjobb benne mindig az, hogy amikor csak kóstolod, valahogy, véletlenül kerül valami égi jelenség/csapás a nyaradba tőle. A legutóbbi időkben a Borjour Lunáticon kezdtünk ezzel, amikor elkésve és kitikkadva értünk a Sas-hegy tetejére: forró nyári este, egész Buda látképe és bónuszként egy óriási telihold fogadott vele. És jégbe volt hűtve. Izgalmas volt, nem túl illatos, de tele ízzel: csoda, hogy azonnal rákaptunk?
Amikor úgy álltunk neki, hogy “fórból indulni nem ér” és minden józanságunkat bevetve, egy lehető legunalmasabb este, itthon nézzük meg, mit tud: ahogy feltekertük a ventilátort és elővettük a dugóhúzót, az abban a percben kitörő vihar apró cserepekre törte a vázát a teraszon.
(Távol álljon tőlünk az ezotéria, de a Sabar Olaszrizlinget újra és újra meg akarjuk kóstolni: gömbvillámos és békaesős sztori még nem szerepel a repertoárunkban.)

Na, mondd már, hogy milyen? 

Az illata virágos, fehér húsú gyümölcsös, kedves – és meleg! Ez a napokban nem jó hívószó, úgyhogy helyesbítünk is: olyan langyos, mint a nagy boroké szokott lenni elsőre: aztán persze megfejted, hogy a hordótól, a testétől vagy az alkoholtartalmától van-e. A Sabar Olaszrizling esetében szerencsére a hordótól, hiszen a tétel fele abban érett, de még hogy!
Ettől lesz az az olaszrizling, amire emlékezni fogsz: a hordós olaszrizlingeket általában nem szoktuk érteni, mert elnehezülnek és bár a savaikat megtartják, az összes, fajtára jellemző csingilingit elvesztik. Pont azokat, amiért szeretjük. Itt erről nincs szó: a csingilingik megmaradnak, csak be kell hozzájuk rendesen hűteni a palackot. Ha nem így történik, akkor a teste nyer – de bánja a rosseb, az is szép.

Nagyon behűtve, sáskajárós-pusztító melegben a rengeteg ízét érzed: baracksorbet-k, de még fáról evett, félig érett cseresznyék is kergetőznek tőle a szádban. Amikor viszont megijedsz a villámoktól és az özönvíztől, a hűtő ajtajából kikapva már inkább a korai őszibarackok (mások szerint a mókusmogyorók) nyernek.
A hordós érlelés egyértelmű, de az ég semelyik csapása esetén nem zavaró – tényleg eltalálták, hogy kell az olaszrizlinget érlelni – ha már valaki akarja.

A kép forrása: Sabar Borház Facebook