Mégis mitől lesz vegán egy bor?!

Hát mégis, hogy a bánatba ne lenne az? Ezt még a vegánok sem értik néha, hiszen a bor a törvény szerint attól bor, hogy szőlőből készült és más nincs benne. Nos, ez többé-kevésbé így is van, ám a készítése közben felhasználnak olyan anyagokat is, amelyek bizony lehetnek állati eredetűek. Vegán bor tehát az, amit kifejezetten erre készítenek.

A leggyakoribbak ezek közül a derítőszerek: hagyományosan a zselatin és a tojásfehérje (azaz ma már ezek feldolgozott változatai.) Igaz ugyan, hogy a kész borból, amit palackban veszünk le a polcról, ezek már kimutathatatlanok, de mégis ott voltak valamikor. És aki mélyen hívő vegán, az valószínűleg jogosan akad ki, ha a konyhájában tokaszalonnát sütnek. Ezeket kell tehát növényi eredetű szerekre cserélni: a zselatint például zöldborsó héjából készült, magas pektintartalmú készítményre.
És még csak nem is túl bonyolult a dolog: természetesen a borásznak kihívást jelent, amíg kitapasztalja az új anyagokat, de aztán minden megy magától. Amibe beleizzadnak, az az engedélyeztetés: a vegán termékek jelölésére használt pecsét feltüntetését Magyarországon csak az Öko-Völgy Alapítvány engedélyezheti. Ám az első borász-megkeresésekkor ők maguk is meghökkentek, hiszen a veganizmus filozófiájából valahogy mégiscsak kilóg az alkoholfogyasztás (noha nem tiltott) – így erre, azaz a pincészetek és a borkészítési folyamatok hitelesítésére nem voltak felkészülve. Ezt tehát együtt tanulták az érintettekkel – mára viszont belejöttek, így már nem olyan bonyolult, amikor egy-egy tételre kiadják a hitelesítést. Igen, egy-egy tételre: a vegán plecsnit ugyanis nem egy pincészet vagy egy márkanév viselheti, hanem egy adott bor, amit így minden egyes évjáratban újra kell minősíttetni.

A harcos veganizmust túl könnyű kicikizni ahhoz, hogy ne tegyük meg néha, mert lehet úgy csinálni, hogy valaki holnap reggeltől nem eszik túristát és úgy is, hogy leköpi a buszmegállóban a mellette álló bőrcipőjét.  Ettől függetlenül elfogadjuk és támogatjuk, ha valaki saját meggyőződése miatt ki szeretné iktatni az életéből az állati eredetű dolgokat – ezért igenis fontos, hogy egy termék, pláne, ha nem csak viseljük, hanem meg is isszuk, bizonyíthatóan “állatmentes” legyen.

Hol lehet hozzájutni?

A vegán borok úttörőjének itthon a balatoni Gyukli Pincét ismerjük: ők már évek óta bevezették az új kezelőszereket és ők maguk is meglepődtek, hogy mekkora kereslet támadt a vegán plecsnivel ellátott boraikra. Készít a Kristinus és a Vylyan is ilyen tételt és legújabban a Gedeon Birtok állt elő egy új sorozattal: ők bevallottan a külföldi piaci igények miatt álltak át erre. A nyár végi bemutatón még azt is bevallották, hogy ők maguk nem ugyan nem vegánok, de a természet és az állatvilág tisztelete és a fenntarthatóság eszméje nagyon közel áll a pincészet filozófiájához. A vegán borok pedig szépek lettek, így eszük ágában sincs megbánni, hogy belevágtak a folyamatba és az engedélyeztetésbe.

A vegán bor ugyanúgy nem jelent automatikusan magasabb minőségi kategóriát, mint ahogy a bio sem – a kettő meg pláne nem ugyanaz. Ugyanakkor biztosak lehetünk benne, hogy a készítésére nagyon odafigyeltek és ha valakinek ez számít: a muslincán kívül más állati eredetű dolog biztosan nem került a közelébe.

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!