Van ez a bizonyos bevallott, de nem kezelt nehézgép-fétisünk: innentől nem kell magyarázni, hogy mit kerestünk hétvégén az Agromash Expon (kombájnok! lánctalpak! lánctalpas kombájnok!).
Azon viszont sokáig dilemmáztunk, hogy megosszuk-e veletek az ország legfontosabb agráripari kiállításának legkeményebb hirdetését. Egyrészt sutyiban, egy férfimosdóban kellett hozzá fotóz(tat)nunk, másrészt most sem találunk rá szavakat. De szabadulni sem tudunk tőle.

Van benne szex, verejték, áthallás és annyira pusztító, hogy beleég az agyadba – tehát maga a tökéletes reklám.

Íme:

Közelebbről:

Miután túljutottunk az első és a második sokkon, belénk villant a kérdés: mikor fedezik fel a szervezők, hogy  a marketingjük kezd egy kissé félrecsúszni? Arról van szó ugyanis, hogy a kombájn-fűnyírótraktor-hajó-haszonállat-vonalon mozgó nagyvásárok kezdenek egyértelműen játszóházzá alakulni.
A családosok a tapasztalataink szerint kb 2-3 éve kezdték felfedezni, hogy ezekre az eseményekre gyakorlatilag fillérekért (most éppen 1900 Ft/nap/felnőtt – 0 Ft/nap/6 év alatti) be lehet jutni. Egy magára valamit adó játszóháznak az óradíja ennyi, és ott műanyagból van a traktor. Ez idén csúcsosodott ki: már péntek délelőtt több volt a gyerek, mint a kombájnra vágyó földműves.

Innentől pedig a komoly érdeklődőknek kemény ökölharcot kell vívniuk 15 mindenre elszánt ovissal és 15 még elszántabb anyukával, hogy bejussanak egy alsó hangon 70 milliós gép vezérlőfülkéjébe – pedig ők tényleg ki akarják fizetni, ellentétben a második csoporttal. Ők viszont sokkal hangosabbak és a budapesti lét miatt az érdekérvényesítő-képességük is sokkal fejlettebb (ld. reggel 7:35-kor kifordulás földútról 3 számjegyű országútra VS felférni a 7-es buszra az Astoriánál.)

Valahogy nem ez a legideálisabb helyzet arra, hogy megkössük életünk következő 5-10 évének befektetését.
Ezért gratulálunk az Auditker hirdetéséhez: ők legalább már ott és akkor, a legelemibb szinten tisztázták a célcsoportot!