Nem vagyok oda a halakért. Akkor is válogatós vagyok, ha a már a tányéromban vannak, de ez most nem gasztro-poszt lesz, hanem mese arról, hogy lettem akvárium-tulajdonos, úgy, hogy soha nem akartam. Azt nem mondhatom, hogy önhibámon kívül, de mindenesetre nagyban tehet róla Magyarország legszexibb akvarisztika-szakboltja, a Green Aqua. (Ez még lehet dicséret és átok is rájuk nézve, de erről később.)

Kiskoromtól kezdve állatkert vett körül –  ok, a macskát csak panzióként, a madarat meg mentőként próbáltam, de azon kívül volt minden a családban, aminek 4-6-8 lába van és befér egy lakásba. (Hörcsög, ékszerteknős, angolszetter, fehéregér – a koleszban, ahol egy idő múlva mindenkinek lett fehéregere -, kopasz tengerimalac, görögteknős, sáska,  csiga és tuti, hogy valamit kifelejtettem.) Jut eszembe, nem kell valakinek néhány tündéri achátcsiga? 8-10 centis lesz a háza és harsogva ropogtatja a uborkát, cserébe mocskosul szapora… Szóval halam az nem volt, soha. Gyerekeim viszont lettek, és az egyikre rátört az akvarisztika.
Persze, mint minden felelősségteljes szülőnek, simán szűrte az agyam egy pár évig a sirámokat, de eljött a perc, hogy a 10 éves akvarisztika-szakkönyveket olvas lefekvés előtt. Felnőtteknek szólókat és a nagyját lefikázza, hogy béna (pardon, noob.) Nem volt választásunk: akváriumot hoz a Jézuska.

Ők vittek bele a romlásba

Aki járt már kisállatkereskedésben – ami nem a Fressnaps -, az tudja, hogy ezek általában sötét, zsúfolt, de mindenképpen büdös helyek. (Bár néha még a Fressnaps is az.) Erre némi neten túrás után kiderült, hogy van egy profinak tűnő üzlet valahol a 11. kerület mélyén, egy gyártelepen, ahol lenne kedvünk elkezdeni a dolgot: a Green Aqua. És láss csodát: a gyanús szerelvény-nagykereskedések és laborfelszerelés-specialisták tövében olyan bemutatóterem van, amit eddig elképzelni sem tudtam. Komolyan, olyan, mint egy galéria. Világos, szellős, jó illatú és olyan felpimpelt terráriumok és akváriumok sorakoznak benne, hogy azonnal elveszti a józan eszét mindenki – az is, aki ugyanúgy utálja a halakat, mint én.
Nyilvánvalóan könnyedén ott lehet hagyni egy szakadtabb autó árát már az első látogatásnál, de nem kell: viszont akkor is szakszerűen, kedvesen mosolyogva vezetnek végig a nulláról életed első akváriumáig, ha a nyolcadik halászléről szóló poént kell végighallgatniuk és nem nézik ki belőled, hogy venni is fogsz valamit, hanem úgy festesz, mint aki ingyen-Tropicariumnak használja az üzletet.

Nem tudtam, hogy ez ekkora szívás

Akinek volt már akváriuma, az ugorja át ezt a részt nyugodtan. Akinek nem, az viszont tegye a szívére a kezét: tudtad, hogy ez nem úgy működik, hogy veszel egy vájdlingot, teszel bele vizet, aztán becézgeted a halakat? A vájdlingon túl kell bele minimum szűrés, világítás, aztán legalább 2-3 hét, amíg baktériumflórát növesztesz bele és csak utána jöhetnek a halak! (A pimpelésről most nem beszélünk, majd csak egy későbbi posztban. Abban majd elmeséljük, hogyan kell átmászni egy villányi pincészet terméskő-kerítésén, töksötétben, mert világosban ottfelejtetted a másfél méteres szőlőtőkét, amit ők tüzelőnek használnak az újratelepítés miatt, te viszont nem mehetsz nélküle haza.)
Visszatérve a Green Aquára: akkor határoztam el, hogy rajongói posztot írok róluk, amikor ezen a szőlőtőkén nőtt valami dzsuva. (Már benne volt a vízben, de erről tényleg később.) Nyilván szombat este, kissé pánikban írtam nekik, lefotózva a víz alatti alient, hogy most tényleg önthetem ki a 60 liternyi, naponta bacinövelővel és fénnyel kezelt vizet, és nem jöhetnek Szenteste a halak, max a fazékba?! Erre másnap (!) válaszoltak, higgadtan, kedvesen és a megoldásra mutató linkekkel. (Spoiler: az alien normális, elmúlik és/vagy leeszik a halak.)

A lényeg:
1. Most már simán értem azokat az embereket, akik egy akvárium köré rendezik be a lakásukat. Beszélgetni még nem tudnék velük, pláne együtt bulizni, de már értem. Mert lehet ezt nagyon stílusosan csinálni, úgy is, hogy nincs halk rohadásszaga.
2. Megtudtam, hogy lehet kapni olyan, víz alatti növények metszésére való ollót, ami 43.000 Ft-ba kerül. Nagyon csecse darab.

fotók: Pixabay