Aki azt hallja: Namíbia, annak elsőre a Kalahári sivatag jut eszébe – már ha eszébe jut valami egyáltalán. Az tény, hogy homokból van nekik a legtöbb, de ennél azért sokkal szórakoztatóbb hely.
Kezdjük ott, hogy európai fül számára nagyon vicces, hogy a legtöbben németül beszélnek. Ez persze nem csak a vadászturizmus miatt van így: Namíbia 1885-től német gyarmat volt, olyannyira, hogy az egyik legnagyobb városuk, Swakopmund tele van németalföldi stílusú épületekkel – az Atlanti-óceán partján. Persze angolul is mindenki beszél, de mégiscsak meghökkentő, hogy az étlapokon előbb találni Apfelstrudelt, mint antilopsültet.
A helyiek panaszkodtak, hogy utóbbi években robbanásszerűen megnőtt a főváros, Windhoek lakossága, így már 300.000-en élnek ott, de az egész ország népessége is csak 2.000.000. Ettől pedig egyrészt babaház-hangulata van, másrészt nagyon biztonságos: a kis településeken sokkal nehezebb elbújni, ha valaki rosszban sántikál.
Az alacsony népsűrűség nem véletlen: az ország egyik felét a Kalahári sivatag, a másikat pedig a Namib sivatag foglalja el, középen viszont ott a szavanna, ami minden vadásznak a lucskos álmai között szerepel. Az afrikai Big Five (elefánt, orrszarvú, oroszlán, leopárd, kafferbbivaly, bónuszként a zsiráfokkal) minden tagja boldogan és szabadon él, hogy a furábbnál furább szarvú antilopcsordákról ne is beszéljünk. Ha már listák: a Big Five-on kívül a sivatagi részeken Small Five-túrákat is hirdetnek, ahol a Sivatagi Show-ból ismert kopogóbogarat, a lábujjhegyen rohangáló gyíkot és a többi apróságot lehet tapasztalt vezetőkkel megkeresni. Óriási ötlet, de nem biztos, hogy megéri: 3 és fél órás dűnemászás, aminek a végén lehet, hogy azt közlik: hát, most mégsem bújt elő a kopogóbogár. Ami egyébként bármelyik random, út melletti dűnén is előbújik.
A homok foglalja el az óceánt
Az Atlanti-óceán több száz kilométeres partja hihetetlen látvány, ugyanis a sivatag és a víz között nincsen semmi, de még egy fűcsomó sem. A homok pedig szépen lassan foglalja el az óceánt: amíg máshol a vízszint emelkedése okoz gondot, itt a hajóroncsok kerülnek 2-3 km-re a parttól a sivatagba. Az óceánparton a Namib sivatag dűnéi közül nagyon sokat védenek: kifejezetten tiltják, hogy valaki quaddal vagy terepjáróval jaszkarizzon rajtuk, de az ok elég átlátszó: 5 kilométerenként van ugyanis egy kölcsönző, ahol vezetett túrákat kínálnak, nyilván quaddal és terepjáróval.
De van-e ott bor?
Dél-Afrika szomszédjában nem hülyeség a kérdés, és a válasz: van bizony, három pincészet is. A legnagyobb közülük a Kristall Kellerei, ami két egész hektáron terül el. Az alapító és a mostani tulajdonosok is természetesen németek, aki a világ egyik legdrágább és legküzdelmesebb hobbijával foglalkoznak: próbálják életben tartani a tőkéket a sivatag szélén. A namíb borokról nemsokára külön cikkben mesélünk, de addig is spoilerezünk egy kicsit: inkább a ginjük a világbajnok.
Bevezetés Afrikába
A mindezekből áradó végtelen béke és nyugalom miatt annak is bátran ajánljuk az utat, akit csak a félelem tart vissza a fekete kontinenstől. Itt nem látsz nyomort, mint Közép-Afrika országaiban, nem védi az utolsó magánházat is szögesdrót és villanypásztor, mint Dél-Afrikában, viszont a szavanna,a sivatag és az óceán látványa élőben olyan hatással van az idegrendszerre, mint pár nap kórházi mélyaltatás. Csak sokkal nagyobb élményt nyújt.
