Mert akkor elég szomorú nyarunk lesz moziszempontból.
A Baby Drivert (magyarul Nyomd, bébi, nyomd!) körbeünnepelték a kritikák: “Ennél jobb akciófilm már nem lesz idén!”, “szinte tökéletes moziélmény (…), amely könnyedén kenterbe veri a hasonszőrű próbálkozásokat”, “ez a mozi, amire hosszú ideje vártunk már!”, a Rotten Tomatoes-on pedig 95%-ot kapott.
Aztán beültünk megnézni. Az első 6 perc tényleg nagyon komoly – annyira, hogy abbahagyod a kukoricaevést, mert az adrenalintól az öledbe potyog az egész, utána viszont sajnos túl gyorsan csillapodnak a hormonok.
A sztori eléggé harmatos Szemtől szemben (Heat)-utánérzés, ami még nem lenne baj. Egy fiatal, de zseniális srác (Ansel Elgort) a múltban elkövetett egy apró bakit, emiatt a tehetségével törleszt a nagy maffiózónak (Kevin Spacey): bankrablásoknál sofőrködik, ő vezeti a menekülőautót. Nem elég, hogy Baby-nek hívják, de még a sorsa is sanyarú, a szíve viszont a helyén van, ezért alig várja, hogy kiszállhasson az egészből. De persze nem hagyják: aki vezetésre született és sok pénzt hoz a bűnözőknek, az hiába szeretne jó útra térni, nem lehet. Pedig még a szerelem is rátalál.
Nem véletlenül írunk úgy, mint egy ócska lányregény szerzője: a film sajnos tényleg ekkora ordas közhelyeket puffogtat.
Mentegethetjük, hogy a film a zenére épül és tényleg: a főhős egy maradandó, furcsa sérülés miatt kénytelen éjjel-nappal zenét hallgatni, hogy elnyomja a fejében zúgó hangokat, ezért a majdnem két órás játékidő alatt csak akkor nem szól a zene, ha dramaturgiailag valami nagyon fontos dologra kell ráirányítani a figyelmet. Parádés soundtrack ide vagy oda (ami állítólag hamarabb lett kész, mint a forgatókönyv), egy két órás videoklippet nagyon nehéz úgy megcsinálni, hogy ne idegesítsen a végén. Persze a könnyűzene-rajongók most megdobálnak, de vállaljuk – tele van áthallással, célozgatással, poénnal, de ezek közül nagyon sok csak az igazi zenebubusoknak jön át – a többiek fel sem fogják őket, nemhogy értékelnék. Ettől még a zenére vágás tényleg bravúros, ahogy a karakterek is a maguk nemében – csak éppen annyira közhelyes és blockbuster-szerű az egész, hogy a felénél már feszengsz.
A moziból kifelé viszont vigyázat: a teremben biztos lesz olyan, akit annyira bepörget a film, hogy már a parkoló alsó szintjéről fölfelé, csutkára tekert hifivel mutatja be a kézifékest az Astrával.
Rendező: Edgar Wright
Magyarországi bemutató: 2017. június 29.
