Bombát robbant, majd vállvonogatva elvonul – Majoros Basic Instincts 2011, Tarcal

Majoros Basic Instincts furmint 2011, Tarcal

A Majoros-féle Basic Instincts nem akar mindenkinek tetszeni. Fura ez egy bortól, pláne egy borásztól, de bátor hozzáállás. (Tökösnek mondanánk igazából, de az egy furmint-leírásban hülyén fest: egyrészt ide nem illő illatokat hoz, másrészt ez a jelző a magyar nyelvben az olaszrizlingnek van fenntartva.)

Kezdjük a tőmondatokkal: furmint a tarcali Deák-dűlőből, 4 hónapig héjon áztatva, aztán 50 hónapig hordóban. (Nem írtunk el egy adatot sem.) A palack már a dizájnban is elüt az összes többi Majoros-bortól: már itt figyelmeztet, hogy nem feltétlenül azt kapod majd, amire vágysz, hanem amit ő akar. 6 éves és csavarzáras, de nem azért, mert beragadt valahol a pince és a nagyker között, hanem mert a borász így akarta. Ha nem tetszik, lehet arrébb fáradni, máshol is van látnivaló.

A Basic Instinct esetében hülyeség arról beszélni, hogy mikor kell kóstolni: 25 °C fölött úgyis mindegy, csak fröccsre vágysz, alatta viszont ez a furmint megtalálhat bármikor 24 és -15 °C között. Lényegtelen.

Jó, jó, de milyen? 

Majoros Lacinál ha hordó van, minden van. Ennek a bornak körtekompót illata van, de az 50 hónap (igen, több, mint 4 év!) hordó miatt  izgalmasabb, ázsiai fűszerekkel és fahéjjal, hogy aztán beüssön Tokaj az ő kaporjaival. Ám itt fedezed fel azt is, ami miatt ennyire megosztó lesz: az illót.
Nem vagyunk annyira perverzek, hogy a hibás borokat szeressük – legyenek azok bármilyen természetesek is -, de van egy határ, amin ha valaki eltalálja, hogy kell billegni, akkor tátott szájjal tapsolunk. A Basic Instincts illatában nem csak gyanú van, hanem tényleg illó. Pont annyi, hogy az ettől viszolygók kígyót-békát kiabálva meneküljenek, a kevésbé ecetsav-érzékenyek viszont felidézzék a legszebb száraz szamorodni-emlékeiket. Toppant és megmutatja, pont úgy, ahogy mások a a brettet (Brettanomyces) szokták: “Kuss, én így szállok le.”

Az íze extrém szárító a héjon áztatás miatt: a fahéjas körtekompót megmarad, de már az arcüregedben is érzed. Jön hozzá egy annyira kifejezett vadalma-íz, hogy ezt Süsün kívül csak az ismeri, aki tényleg evett és gyűjtött már vackort. Cudar egy dolog, de nagyon bele lehet zúgni.
Az illó viszont oszlik, sőt, lassan elillan. Ha lenyelted, a szádban először a csersavat, majd a rendes savakat érzed, és ha odafigyelsz, elkezdesz röhögni a testedre gyakorolt hatásain: annyira szárít, hogy szomjas leszel, de olyan a savérzete (6,1 itt szinte semmi – we love Tokaj), hogy attól nyáladzani kezdesz – a körforgásba tehát csak akkor kell egy újabb korttyal beleszólni, ha elfogytak az ízek.
De az ízek nem fogynak el, sőt nagyon könnyen adják magukat és tele is leszel velük egy-két pohár után, viszont megérted, hogy milyen furmint kell az amerikaiaknak. És a magyaroknak. Gyorsan adja magát, cserébe üt-vág: te meg boldogan fekszel alá.

9.1
Harmónia 8.6
Komplexitás 9.2
Egyediség 9.7
Hosszúság 9.4
Ízek & aromák 8.6
Pofátlan

Aki bukik rá, az egyből a rajongója lesz és soha többet nem tudja eltéríteni tőle semmi. Aki nem, az soha nem fogja érteni, hogy mások mit esznek rajta. Egyénisége, az van, az biztos, de házibuliba soha ne vidd: gyorsabban elfogy, mire rendesen megkóstolnák, utólag magyarázni viszont felesleges. 10-ből 7 azt mondja rá, hogy nem jó - pedig az, csak ők még túl fiatalok.

  • egyedi
  • sűrű élmény
  • gyönyörűen hordós
  • az előnyeit borhibának is lehet nézni
  • illó-érzékenyeknek tilos
  • magyarázni kell

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!