Nagy Gábor Sauvignon Blanc-jával most gonoszak leszünk. Elhatároztuk, mert a Velencei-tó környéke az a hely, ahol bevallottan elfogultak vagyunk: ha valaki errefelé jót csinál, akkor elgyengülve drukkolunk – ez viszont egy olyan rovat, ahol ezt nem ér. Ezért jó előre összeszőröztük a szívünket, és úgy bontottuk ki a 2016-os pázmándi sauvignon blanc-t.
A Nagy Gábor és Társa Kispincészet a nagyok közé tartozik (7 ha) ezen a vidéken, amiről újra és újra el kell mondani, hogy Etyek-Budához tartozik, hiszen annyira kevés termelő dolgozik innen, vagy a környékről, hogy a fogyasztók újra és újra meglepődnek, hogy itt is van szőlő. Nemhogy szőlő, bor. Akik pedig nagyobb nevek, azokat nem feltétlenül kötik a felső polchoz (Csóbor, Lics, L.Simon), vagy ha igen, akkor azt nem jegyzik meg, hogy errefelé vannak a területeik (Szentesi József, Variszkusz.)
“Csak” egy tök jó sauvignon
Az a legjobb benne, hogy nem kezd el bicepszet ugráltatni: nem akarnak vele világot váltani, nem akarnak mindent belezsúfolni (vagy kifacsarni belőle), amit egy sauvignon blanc tudhat – simán csak jó.
A többes szám ez esetben szépelgés: Nagy Gábor ugyanis egyedül viszi a Nagy Gábor és Társa Kispincészetet: az általa művelt szőlőterület jóval nagyobb, mint amiről bort készít, a pincét és a borokat csak ő kezeli, a kereskedelmi és marketing-részről pedig csak annyit mondunk, hogy egy hétig ő maga állt a pultban az EFOTT-on.
A Nagy Gábor Sauvignon Blanc illata virágos-mezei rétes, halvány citrusos fajta – a frissen vágott füveket, pláne (a sauvignon blanc jellemzőjeként régebben emlegetett) szúrós macskapisit hiába is keressük rajta. Az íze ugyanennyire tiszta és egyenes: nem csillog ki belőle semmi, csak finom, érett fehér húsú gyümölcsök, pont annyi sav, hogy oltsa a szomjat, de ne kapd fel rá a fejed, pont akkora test, hogy ne tudd összezúzni, ha szódát engedsz bele: van, szép (ld. “csinosnak mondott”), de nem telít el nagy melegben sem.
Azt ígértük, hogy belekötünk, ha kell, ha nem: az utóízében lebukik a fajélesztő – aki rengeteg magyar egyenchardonnay-t és egyensauvignont kóstolt, az meg tudja mondani talán még a rendelési számát is a cuccnak: végül is ezzel is lehet villogni egy kocsmaasztalnál, bizonyos körökben.
És akkor mi van? Rossz lesz tőle a bor? Nem.
Technológiailag tisztább és biztosabb? Igen.
Egyeníze lesz? Talán.
Baj ez egy mindennapi fröccsnek vagy “nagy társaságban sok fog fogyni”-fehérbornál? Hát nem.