A szamóca (hétköznapi nyelven eper) és a málna nem úgy lesz magyar, ahogy a rossz májunk és a régi tapasztatok mondatnák velünk, azaz úgy, hogy csalnak. Nem egveszik a nagybanin a spanyol/görög/dél-amerikai vagy mittudoménmilyen epret és málnát, aztán felpántlikázzák magyarnak: ennél sokkal érdekesebb a helyzet: a tavasz és a nyár jelképeinek is használt piros gyümölcsök tényleg hazaiak.
A Városmajori termelői piacot már sokszor megénekeltük: ők főként az Élő Tisza Védjeggyel rendelkező termelők zöldségeit-gyümölcseit-készítményeit árulják Budapesten. A Városmajor csak az egyik helyszín: összefutottunk már velük a Komjádi előtt, de a Czakó kertben is.
A heti rendes bevásárlást intézve több olyan teremtménybe futottunk már bele a pultjukon, amiről azt sem tudtuk korábban, hogy létezik, de az epret és a málnát nem bírtuk szó nélkül hagyni, pláne, hogy a család függősége miatt minden egyes alkalommal vennünk is kell belőle.
Barát József, az Egyesület egyik tagja elmesélte, hogy is van ez:
Természetesen törekszünk a szezonalitásra, ám az egyesület tagösszetétele lehetővé teszi, hogy akár még januárban is izgalmas és színes kínálattal jelenjünk meg. A déli gyümölcsökről lemondtunk, de a üvegházban vagy termálvízzel fűtött fóliában termesztett primőr zöldségekről és gyümölcsökről nem.
“Ennek történelmi okai is vannak: az Élő Tisza központjának számító Nagykörűben egy csomó olyan gazdálkodási módszer fennmaradt, amit máshol, akár külföldön is csak most kezdenek maguknak igazán felfedezni a termelők. A táji adottságoknak és a környék meghatározó szellemi/gazdasági vezetőinek köszönhetően mindig is kisbirtokok, kis parcellák voltak a jellemzők, viszont rendkívüli a biodiverzitás: csak almafajtából 541-et, körtéből 556-ot, cseresznyéből úgy 400 külön fajtát tartanak számon. A permakultúra, azaz a különböző haszon- és gyógynövények együtt nevelése az egészségesebb ökoszisztéma miatt nálunk hagyomány, nem pedig új felfedezés vagy kísérlet.” – folytatja Barát József.
Jó, de ebből még nem lesz decemberi szamóca
Dehogynem. A magyarázat egyszerű: a málnát mindenki imádja, viszont annyira sok vele a munka, hogy ma már egyre kevesebben foglalkoznak vele. Kiskunfélegyházán viszont Szécsényi János egy folytontermő fajtával dolgozik, méghozzá fólia alatt, így ha le is lassul ugyan a termés, de még ilyenkor is van akkora hozama a bokroknak, hogy a piacra is jut belőle. Ha jön a fagy, még be is tudnak fűteni a sátorba, így a málnaszezon csak akkor áll le, amikor a tényleg durva fagyok jönnek, azaz amikor a fűtési költségek már elvinnék a málna hasznát.
A szamóca még érdekesebb: Zászlós Anikó ugyanis duplafalú fóliasátorban termeszti a földiepret, ami viszont nem folytontermő, hanem teljesen normális szamóca. Ám míg ezt hagyományosan augusztusban ültetik el vagy tavasszal palántázzák ki, ebben az esetben folyamatosan ültetik a növényeket, amiknek így az életciklusa ugyanúgy zajlik le, csak szokatlanabb időpontban. Még csak különösebb pára- vagy fényszabályozás sem kell hozzá, egyszerűen csak lassabban terem, ha sötét és hideg az idő.
Az íze pedig meglepően finom: persze nem teljesen olyan, mint a nyári, szabadföldi, de a koratavasszal megjelenő gyönyörű, de fröccsöntött ízű görög epernél sokkal zamatosabb. Idén például a következő hétvégén várható az utolsó szüret, úgyhogy ha valaki nagyon tartalékol, talán még csinálhatja magyar eperből a szilveszteri pezsgőkoktélt!
A kép forrása: Pixabay
