A laktóz az egyik legjobban rettegett összetevője a tehéntejnek: rengetegen érzékenyek rá, emiatt egy csomó jó dologtól tartózkodniuk kell. Persze a tejtermékek nagy részéből létezik laktózmentes, de ezek általában elég szomorú ízű dolgok.

Most viszont olyan dolgot tanultunk, amitől meglepődtünk: az érlelt sajtokban lebomlik a laktóz, tehát idősebb, jó sajtokat a laktózérzékenyek is bátran ehetnek!

Honnan tudjuk? 

Jó sajtosoktól. Múlt héten a rádióban a Mondial du Fromage-nyertes Sümegtej tulajdonosai voltak a vendégeink, akik a világversenyen is egy fél éves sajtjukkal nyertek. A stúdióba 4 féle érlelési állapotban lévő Ranoldert hoztak és kóstolás közben derült ki: az érlelés közben a laktóz lebomlik a sajtokban, így pedig már nem bánt senkit.
Pont ugyanígy készül például a laktózmentes tej: abból sem vonják ki, csak laktázenzimmel alakítják át benne a tejcukrot.

Aki pedig fogyókúra miatt issza a laktózmentest, annak rossz hírünk van – a tejben nem a tejcukor, hanem a zsírtartalom hízlal igazán. Annak viszont semmi köze a laktózhoz. A cukorbetegeknek például azt ajánlják, hogy minél zsírosabb tejet igyanak, ha már isznak, mert a zsír lassítja a laktóz felszívódását.

De mennyi idős legyen? 

Egy forrás nem forrás, úgyhogy a múlt heti tehénsimogatós túrán kifaggattuk az ügyről Korosa Andrást, a Korosajt Műhely tulajdonosát is: szerinte egy három hónapos sajtban már nincs laktóz, de tuti, ami zicher, inkább válasszunk 6 hónaposnál idősebbet. A félkemény-kemény sajtok általában legalább ennyi ideig érleltek, úgyhogy ha friss sajtokat (gomolyát, mozzarellát, stb.) nem is, de keményebb versenyzőket már nyugodtan lehet kóstolni. Az igazi parmezán (Parmigiano Reggiano) például minimum  hónapig érlelődik, tehát laktóz-szempontból üzembiztos.