Mágnás Bélát, hivatalos nevén a hatalmas isztriai szarvasgombát (Tuber Magnatum) tavaly november végén találták meg egy meg nem nevezett magyarországi erdőben. Béla azonnal szupersztár lett, hiszen ekkora fogás még nem volt, legalábbis dokumentáltan soha nem került elő fél kiló fölötti szarvasgomba Magyarországon.
Bélát néhány napig mindenki megcsodálhatta a tiszteletére napokkal korábban megnyitott gombaszaküzletben, közben pedig folytak a találgatások, hogy mi lesz a sorsa.

Simán eladni ugyanis nem lett volna értelme: egy ekkora gombának egyszerűen nincs piaca. A méretei miatt ugyanis maximum nagyforgalmú luxuséttermek tudják értelmesen felhasználni – abból viszont itthon elég kevés van, hogy finoman fogalmazzunk. Az ekkora gombákat a világ más tájain árverésre szokták bocsájtani, hogy egy séf vagy étterem-tulajdonos presztízsből megvehesse, de ennyi idő alatt itthon ezt képtelenség lett volna megszervezni, már csak a fent említett okok miatt is. Az igazi felvevőpiaca a Távol-Kelet lehetett volna, ám a tulajdonosok végül megkegyelmeztek neki: Béla itthon maradt és porhüvelyét a lehető legszebben készítették fel az örökkévalóságra.

Béla élőben gyönyörű, de nem túl fotogén

Mi történt Bélával?

Liofilizálták, azaz fagyasztva szárították. Ezt főként gyümölcsökkel – eperrel, áfonyával, ilyesmivel – szokták csinálni, mert gyönyörűen megtartja a színüket és a formájukat, az arra alkalmasaknál pedig az ízüket is, hiszen a módszerrel csak a vizet távolítják el a delikvensből. A legtöbbször édességekben, csokoládékülönlegességeken lehet velük találkozni. Az eljárás viszont iszonyú drága.

Gombákkal nem is szokták csinálni, hiszen amelyik jól tűri a szárítást, például a vargányafélék, a kucsmagomba, a trombita, azok egy sima kiteregetés közben is tökéletesen száradnak, nem kell őket közben fagyasztani is. Amiket viszont nem lehet szárítani (pl. géva, szarvasgombák), azok liofilizálás közben is elveszítik az értelmüket adó aromaanyagokat.

Ráadásul a szarvasgomba legtöbb fajtája nehezen vagy egyáltalán nem tűri a tartósítást, a liofilizálástól pedig egyszerűen dísztárgy lesz belőle. (Hogy hogyan lehet mégis megmenteni őket egy darabig, arról ebben a videóban adunk aranyat érő tippeket!) Mondjuk Bélával éppen ez volt a cél: hogy megőrizzék az örökkévalóságnak és a Triffla gombaszaküzletben illetve kiállításokon tündökölhessen. Béla tehát már nem illatos és nem finom, viszont gyönyörű és tiszta múmia lett belőle. Itthon maradt és továbbra is megcsodálható.