Kötelező kör: spárga eperrel

Akit mostanában a Fertő-tó környékére sodor a szél, az a következőket fogja látni: a határ túloldalán lévő falvak minden második háza előtt áll egy asztalka, ahol spárgát és epret árulnak. Úgy, mint nyáron itthon a nénik a barackot, törökszegfűt és a szilvapálinkát, csak Burgenland ilyenkor úgy néz ki, mintha ezen a két növényen kívül semmi más nem nőne: csak spárga és eper. De annyi, mintha a pázsit helyén is az lenne.

Van, ahol az asztal mögött ül is valaki, de sokszor csak a befőttesüveg várja az eurókat – csak az a kérdés, hogy az ember meddig bírja cérnával anélkül, hogy meg ne álljon az egyiknél. Aztán boldog, de kissé ostoba mosollyal visszaszáll az autóba, amikor leesik neki, hogy utazás közben mégis mit fog csinálni két csokor spárgával – a kiló epret végül is a kocsiban is meg lehet enni.

Ha a kiruccanás közben egy konyha is útba esik, akkor egyértelmű a válasz: spárgasalátát eperrel.

De hogyan? 

Gyorsan: mindkét alapanyag csak egy-két napig jó. A spárgával nem kell sokat küzdeni: megfogjuk és a szára alsó részét eltörjük ott, ahol magától elpattan. A virágos feléből lesz a saláta, az alsó részt pedig eldobjuk. (Persze ha a saját konyhánkig eljutunk vele, akkor dehogy dobjuk: isteni alaplé lesz belőle, de egy airbnb-s konyhában tényleg csak a legkeményebbek állnak neki alaplevet főzni.)
A spárgát öblítés után vajon vagy olivaolajon megpároljuk – éppen csak addig, hogy picit puhuljon, de roppanós maradjon: ha szétpároljuk, nyálkás lesz. Ha szálkás marad, nem a mi hibánk, egyszerűen nem volt friss. Só, bors és jöhet az eper – ezzel csak egy picit össze kell melegíteni, az eper már ne kezdjen el szottyosodni.

Az egészben az a legjobb, hogy minden hozzávalót (eper és spárga az útszélen, oliva, vaj, bors és balzsamecet a helyi kisboltban) 5 perc alatt be lehet szerezni, de ha valaki igazán pendülni akar, akkor a Schützen-béli Taubenkobel delikátboltja sem esik messze. Pimpelni turbolyával lehet (beszerzési hely: árokpart), az ánizsos stich ugyanis nagyon jól áll neki.

Csepegtessük meg egy kis balzsamecettel, nyissunk hozzá Grüner Veltlinert vagy Welschrieslinget (ami az olaszrizling osztrákul) és dőljünk hátra büszkén, hogy kimaxoltuk a tavaszt!

A szerzőről


A kóstolás önismereti folyamat: nekem útközben derült ki, hogy igen költséges az ízlésem. Kényszeres vonzódást érzek az apró, fura dolgokhoz, a mezőgazdasági gépekhez (csak annyit mondok: terpesztraktor) és az erdőkhöz. A bor és a kaja szenvedély, a konyha kikapcsolódás. És MINDENBE teszek babérlevelet!