A Maul Lator buja, nagy villányi franc. Nem ment el az eszünk teljesen: van az a nyári éjszaka, amikor ilyen kell és nem a csobogva locsolós vagy a gondolkodós.
A cabernet franc már egy jó ideje Villányi Franc néven fut idehaza: a francia szőlőfajta olyan jól érzi magát a borvidéken, mint sehol máshol a világon, pedig van belőle elég. Ám házasításra használják, Villányban viszont gyönyörű, érett, fineszes bort ad egyedül, saját maga.
Maul Zsolt a 2012-es Latorra még cab. franc-t írt, de nem csodálkoznánk, ha a csúcsbora következő évjárata már Villányi Franc névvel villogna.
A Lator ugyanis pont olyan, amilyennek a franc-nak lennie kell: izgalmas, nagy, de jó ivású vörösbor, amiben nem áll meg a kanál, de azért komolyabb vacsorához is oda tudod tenni. Mármint úgy komolyabb, hogy nemrég még csörtetett.
Az illata meleg és hordós, de nem az a fajta, amitől szálka megy az orrodba, hanem amitől Indiában vagy Délkelet-Ázsiában érzed magad: fahéj, szegfűszeg, szóval a szép részei a jó hordóknak. Az illatában a gyümölcsöket azért keresni kell, de itt vannak: feketeszeder, kökény – pont azok a fajták, amik vadak, és nem az illatukkal, hanem az ízükkel hódítanak.
Az íze viszont messzire visz: a szádban nagyon kerek, de sok és jó savú gyümölcs támad, sok-sok feketére érett meggyel, erdei szederrel és további hordófűszerekkel. A nehéz tanninosságnak nyoma sincs, csak pont annyi, hogy érezd, hogy élsz és vörösbort iszol, de a savak viszik a prímet, ami egy villányi vörösbor esetében még mindig körbeünneplendő dolog, még akkor is, ha – hála az égnek és a borászoknak – egyre többször kóstolhatunk ilyet.
Egy veszélye viszont van: annyira egyben van (szebben szólva, harmonikus), hogy a 15 % alkoholtartalmat nem érzed meg rajta. Egy ekkora, nem kiérződő alkohol egy forró nyári éjjel tud olyat csinálni, mint a lónyugtató (közkeletűbb nevén ketamin, aka gina és társai), szóval csak óvatosan!
Bár a buja (ha gonoszak vagyunk, akkor animal pornós) hátcímkét olvasva ez lehet, hogy direkt van.
Csapdába ejtettem a vadállatot…
Feszülten figyel a smaragd szempár a sötétből.
Biztos kézzel nyúlok felé.
Bennem a vágy, hogy lecsillapítsam, megnyugtassam.
Lassan és halkan dúdolom a nevét.
A Maul Lator hátcímkéjén tovább is van.
